Pontosan csak ennyi időt kérek arra, hogy egy magyar ”kereskedelmi TV csatorna” adásában látott két frenetikus hír között eszembe jutott reggeli gondolataimat megosszam önökkel. Szürke, ködös, teljesen szokványos januári kedd reggel. Feleségem behozza a frissen gőzölgő kávémat, és úgy mellékesen, még szinte alfában ránézek a pirosan világító órára. 9:07. Ebben még semmi szokatlan. Nézem közben a képernyőt is, és hallom a műsorvezető hangját. Tökéletes alakú hölgy sétál a tengerparton, - ezt méltatja éppen – bikiniben, hátulról úgy teljesen rendben van. A hölgy megfordul, és az arcán a minden indok nélkül fülig érő mosoly, és az el nem téveszthető jellegzetes extravidám hangja azonnal beazonosítja őt: - Hát ez a Rubint Réka! És mesél: az egész évet kitöltő nehéz munka után az ember megérdemli, hogy Thaiföldön pihenjen egy kicsit, mert aztán megint jönnek a nehéz napok. Itt imádnivaló a thai koszt, a napfény, a homok, a víz, és a hangulat, és hát az élmények… A riporter ártatlanul rá is kérdez: elmondanád, melyik a legszebb élményed? Kis gondolkozás… majd: hát a családdal, a gyerekekkel ebben a gyönyörű naplementében sétálni a tengerparton… Így itt elég is ebből, mert véletlenül sem a Rubint Rékát és családját akarjuk bántani. Sőt, - senkit. Csak valamit speciel én nem értek. Mi közünk nekünk ehhez a kis jelenethez, riporthoz? Egy januári kedd reggel! Mi akar ez lenni? Hogy a megfáradt magyar családnak a legjobb kiugrani alkonyatkor sétálni az óceánpartra? Vagy akkor most mi van? Ugyanezen a csatornán ma reggelre már nem a tömeges magyar gyerekéhezés lenne a téma? Hogyhogy? Merthogy a média, a fórum ugyanaz! Ugye a Schobert Norbiékkal nem provokálni akarjuk azokat a családokat, akiknek az ilyen jellegű legnagyobb élményeik maximum a Rákospatak partján realizálódhatnának? Akik még lehet hogy nem is kóstolták a thai konyhát? És miközben annak ellenére, hogy az állam még soha ennyit nem fordított az ingyenes gyermekélelmezésre – ugyanezen orgánum szerint a legfiatalabb generáció nagy része az éhenhalás szélén áll. Az „ilyenfajta” sajtóvélemények szerint. Viszont akkor most nálunk korlátozza valaki a sajtószabadságot, vagy nem? Na tetszenek látni, - nálunk aztán tényleg sajtószabadság van. Lehet Orbánozni. Lehet Lázározni. Lehet Rogánozni és Tarlósozni. Lehet trafikozni, földmutyizni, rezsit csökkenteni és adót, áfát csökkenteni. Egészségügyezni és oktatásügyezni. És mindent fikázni, amit a jelenlegi kormány csinál. És még abban is a kormány oldali sajtó a hibás, hogy nem veszi fel a kesztyűt. Hogy nem sárral dobálózik. Hogy egyszerűen az ellenzéket egyáltalán nem érdeklő nevetséges tényekkel válaszol – tőmondatban. Nőtt a GDP? Nőtt. Csökkent a munkanélküliség? Csökkent. Csökkent több területen az Áfa? Csökkent. Nőtt a reáljövedelem? Nőtt. Kialakult egy nagy családtámogató project? Ki. Bejutottunk az EB-be? Be. Na de hogy lehet ilyen vacak tényekkel harcba szállni a méregerős ellenzéki véleményekkel, melyek szerint még az is meglehet, hogy a kisvasút érinteni fogja Felcsútot! Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy vannak még problémák. Nálunk is, meg az egész világon is. De azok megoldása nem úgy történik, hogy okosságokat kiabálunk, és közben nem teszünk semmit!
Különben a hazai ellenzéknek igenis vannak nagyon jó ötleteik. Csak egy kis fázis késéssel. Mindig pont akkor, amikor nincsenek kormányon. De azért minden nap valamit számonkérnek, valamit követelnek, és valakiket utasítanak arra, hogy mit is kéne tenniük. Ez így nagyon helyes. Ezt addig kell csinálniuk, ameddig be nem jön minden kívánságuk. És akkor mondhatják: na ugye ezt mi már megmondtuk! Hajrá! A nagy nyugati példaképpel (mármint a nyugati haladó liberális sajtóval) van most egy kis baj. Ez már nem is kettős mérce, ami náluk hirtelen jelentkezik, hanem ki tudja hányas? Először is a magyarok. Az Orbán. Velünk mindig baj van. Szigorúan meg kell büntetni minket. Olyannyira, hogy még mi is büntessük meg és jelentsük fel saját magunkat. Sőt! Rúgassuk csak ki Magyarországot az EU-ból. Való is oda ilyen elvetemült migránsellenes ország! (Aztán néhány hónap után: Németországban az árja echte német honpolgár sorra gyújtogatja fel a leendő és létező migráns befogadó állomásokat!) Aztán micsoda dolog a kerítésépítés? Szárnyaskapu…
Nem érdekes, túlhaladott álláspont, már mindenhol építik. Hol vannak a hős osztrák autósok, akik az M1-esen feléjük masírozó migránsokat „mentették” ki a kegyetlen magyarok karmaiból? Még szívesen megnézném a TV-ben azt a felemelő jelenetet, amikor a német pályaudvarokon felzászlózott tömeg ünnepelte az első beérkező migránsvonatokat. Most meg nem győzik összefogdosni őket, és valahogy gyorsan kitoloncolni valahová. Mindegy, hogy hová, csak el innen. Mert Kölnben Merkel Kancellárasszony szelfis barátai visszaéltek (ezrével) a barátságával. Tessék nyugodtan kvótába rendezve, vagy akár kitoloncolva kitenni őket a határon. Mennek ötven métert, kupacokba hányva otthagyják megint a szemetet, holnapra lesz új hamis papírjuk, és két napon belül újra Kölnben lesznek. Mert ugye ők oda meg vannak hívva. Örökre. Hát csak úgy jár az eszem, lassan szürcsölgetve a jó kis reggeli kávémat (rég kihűlt) megint az órára esik a tekintetem. 9:37. Nézz oda megvan a 30 perc. És ekkor megint a képernyőre nézek: újabb kedves média arc. Pont az „Édes Élet” című irreális valóságsó reklámja megy, (ez is kell ám a magyarnak!) Berki Krisztián! Megint óceán! Megint tűz a nap! Megint egy boldog család! Berki úr is megszólal lazán, a természetesen mosolygó párja mögött: - láttam megint egy szép nagy házat (valami ilyesmi) szerinted mennyi idő alatt nőnénk ki? (gondolok a család szaporulatra…) - Álljatok meg gyerekek megint egy pillanatra: csatorna váltó gombhoz még nem nyúltam! Ez még mindig ugyanaz a Rékás csatorna! Újabb boldog pillanatok, semmi gyermekéhezés? Nem lesz ebből baj? Itt mindenki nyaral? Januárban? Oké, viccelek, legalább Berki már bevallotta, hogy ez neki soha egy fillérjébe nem kerül. A cégek adják a csónakot. A szállodát. A repülőjegyet A reggelit. Boldogan. Hogy ővele reprezentálhassanak. Tolják a céget, a foodot, a szállodát, a csatornát, és általában mindent a Berki jelenséggel, mert ettől aztán beindul a biznisz! Ismerik a mondást, mely szerint van az a pénz… Mindent be lehet vállalni… Van az a pénz… Ad egy akkora arcot is, hogy tényleg hamar ki lehessen nőni egy viszonylag nagy házat is! Úristen! 9:41!