A cím angolul íródott, Churchill után szabadon, akinek nagy mondása volt, maga az életfelfogása: „No Sport!” . Csak semmi sport. Az én leírt címem fordítása, és a mai cikkemben megfogalmazott eltökélt álláspontom: „ Csak semmi politika!” Tekintsünk el, legalább mi, az igazi „civilek” néhány hónapra (?) a bal és jobboldaltól, a politikusainkon kívül kit érdekel ez most? Van más bajunk a kettészakadással! Rosszabb mint a politika! Az ország lakossága két felé szakad: Van akit megfertőz a vírus, és van akit nem! Van aki túléli, és van aki nem!
Ar Újságíró Főiskolán anno legendás mondást tanítottak: „Semmi nincs elavultabb, mint egy tegnapi újságcikk.” Nagyon nagy igazság. Hányszor előfordul, hogy a szerencsétlen újságíró megírja a híreit, történeteit, nagy újdonságait, aztán leadja a cikket a szerkesztőségbe, majd jön mindenféle hókuszpókusz, nyomás, terjesztés. Mire megjelenik a lap, már akkor a leírtak fele nem igaz, mert manapság nem 24 óra alatt változik a világ, hanem órák, percek alatt. Így jártam én is. Az áprilisi cikkemet a Tárnokhírbe március 14.-én írtam. Én is leadtam … stb. Boldogan írtam, milyen öröm, hogy nálunk ugyan itt van a vírus, de még senki nem halt meg a járványban. Most, amikor a friss lapot kivettem a postaládából, - Istenem, hol tartunk már? És minden nap újabb és újabb hírek. Több rossz, mint jó. Most óvatosabban írok, a tegnapi híreket idézem, az már ha akart legalább mára már megváltozott. Büszkén olvastam, ( Demokrata, e heti) hogy mi a világon második, harmadik helyen vagyunk, az 1000 főre eső, vírusos fertőzöttek kezelésére előkészített kórházi ágyak számát illetően. Németország az első 8/1000 fő. Magyarország: 7,2/1000 fő. (Svédország: 2,7 ágy/1000 fő). Nem merek jósolni, megint csak a jelenlegi tényeket idézem: eddig mérsékelt, viszonylag lapos görbével sikerült a fertőzöttek számát, és az elhalálozások számát is a többi európai országhoz képest alacsonyan tartani. Tudom, nekünk egy is sok, de a vírus könyörtelen. Természetesen kritika is elhangzik: későn kezdtük a védekezést, nem is ennyi az annyi, ez sincs, meg az sincs, és hiába a jelentett számok, az eredmények kozmetikázva vannak. Elemezzük egy kicsit. Ilyennel még ember nem találkozott, 3 -4 hónappal ezelőtt még nyugodtan terveztük az évet, a nyarat, az életünket. A vírus az egész világot váratlanul érte. Senki, hangsúlyozom, senki nem tudott rá felkészülni. A kínaiak sem. Ki is jutott a vírus. Azt sem tudhatta senki, hogy ebből járvány lesz! Hát még azt, hogy ekkora méretű világjárvány. Magyarország is a világgal egyszerre kapta meg a híreket. Az első magyar igazolt fertőzés után nagyon hamar átálltunk vészhelyzetre, és innen jóformán az egész életünk a vírusról, a fertőzésről, a rettegésről szól. Lassan már mindenünk van, ettől a vírus nem fékez, zavartalanul terjed. Hogy lassan, vagy gyorsan, az nagyon relatív, nem reálisak a hasonlítgatások, ez nem verseny, itt nem lehet nyerni. Csak vesztesek vannak. Egyéni nyertesek azok lesznek, akik megússzák. Adja Isten, hogy sok magyar legyen nyertes! A média sulykolja (nagyon helyesen!), hogy az egészségügyi, technikai felkészülés mellett rajtunk, polgárokon is múlik a terjedés mértéke és sebessége. Nem írom le, hogy lesz, vagy nem, de van amitől félünk, az a „robbanás!” Inkább csendben drukkolok sokakkal, mert ha jövendölünk akármit, az rossz ómen. Aztán, az adatok pontosak, igazak-e? Mi értelme lenne becsapni magunkat? Hiszen becsap minket maga a valóság, a sors. Fogalmunk nincs, hány olyan ember sétál köztünk, aki nem is gyanítja, hogy sokakat tud megfertőzni. Nincs tünete, nincs nagy láza, észre sem veszi és ő egy potenciális fertőző-bomba! Most akkor ezt hogy is kéne hivatalosan számolni okostojás? Az ötletelés megy, mit, és hogy kéne csinálni. Akik meg valójában csinálják, azok beleszakadnak. Itt a korlátozott kijárási tilalom. Halljuk naponta a forrásokból: az eredményeket tudjuk egyelőre tartani, a lakosság fegyelmezett. Na ez aztán szerintem nem igaz. Mindenki másképp értelmezi a rendeletet, és ha akar, jön megy. Munkába, vásárolni, ide-oda, ahova kedve tartja. És akkor amikor eszébe jut. Kocsival, gyalog, meg mindenhogyan. Aki fél, jobban meg van ijedve, vagy törvénytisztelő (!) az otthon kuksol. Sok társunk ilyen, (meg én is, bocs.) és azt mondom, ők egy picivel több esélyt adnak maguknak. Ismeritek a viccet? Móricka júniusban tolja ki a kapun a biciklit. Anyukája kiabál: -Móricka vigyázz az utcán! Móricka erre: - Tudom! Sapka-sál! Nekünk is van szlogenünk: maszk, gumikesztyű! A fegyelmezettségről néhány szó. A pék előtt hallom a beszélgetést, majd később mondom, hogy hány órakor a biztonsági sorbanállás közben: Vazze, én leszarom a vírust, a fiatalok úgysem kapják meg, unom az egészet, semmit nem lehet csinálni! Jól van öcsém, de ha azt sem tudod, hogy fertőzött vagy, és mondjuk igen, akkor azt is leszarod, hogy hány embernek adtad át? És ha azok közül néhány öreg belehal? Akkor most gyorsan előhozakodok a korlátozás kritikus ponjával: 9-12-ig csak az idősek vásárolhatnak jó néhány helyen. Fegyelmezettség. Tessék: állok, már bent a hentesnél. Beront egy csávó, nem lehetett még negyven sem. Félreálltam, mert teljesen rám jött. Mondom neki, öreg nézted az órát? Fél tizenegy! Azt mondja: -Na és? Az eladók sunnyognak, nem szólnak rá! Törzsvevő. Halkan megszólal a hentes: gyorsan mondjad, mert megbüntetnek minket, ha meglátnak. Rendőr nincs, csak én állok ott jól leugatva. Persze! Az eladónak kell a bevétel, ha azt mondja, hogy tessék kifáradni, akkor lehet, hogy a vevő holnaptól nem jön. Ugyanígy láttam más boltokba is beosonni pont az adott időben nem korosztályos vevőket. Tele van a hócipőm, hogy sokan az öregeket, a nyugdíjasokat szidják. Mit keresnek itt, mért nem otthon ül, hülye nyugger. Fiatal drágáim, ha jól viselkedtek, és nagyon vigyáztok magatokra, akkor ti is lesztek öregek! Majd ti is kaptok „fix jövedelmet!” Remélem titeket is fognak szidni és nem tisztelni az akkori fiatalok! Meg fogjátok érdemelni! És most azt hangsúlyozom, hogy nagyon nagyon nagy tisztelet a kivételnek! Az általam is ismert sok segítőkész, udvarias, szorgalmas, jómodorú fiatalnak! Sokan vannak, de nem elegen. Egy hatalmas veszélyforrás alakult ki a húsvéti ünnepek táján. A nagy multi áruházak. Mintha a teljesen régi, még a „normális” időkben lettünk volna. Boldog boldogtalan, gyerek, öreg, fiatal megy, nyomul egymás hegyén hátán, ohne maszk, válogat, fogdossa az árut, megy a pénztárhoz. Mutatja a TV, hogy a másik boltban meg az eladó kesztyű nélkül adja parizert meg a húst, aztán veszi el a pénzt, a néni meg megnyalja az ujját, hogy kinyíljon a nejlonzacskó! Hát ez a tökéletes fokozott védekezés. Az ember haja az égnek áll. És az eredményeink még így is jók! Gyerekek! A robbanás??? Ne legyen!
Rossz nézni az európai híradókat. A kórházakat, a betegek szállítását, a koporsókat, a fájdalmat, a félelmet. Őrületes pusztítás! Látjuk, magunkon is érezzük! És érthetetlen módon esetleg szombat vasárnap a gyönyörű időben nem érdekel minket. Talán akkor alszik a vírus, vagy pihen? Esze ágában sincs. Akkor támad a legjobban, mikor te a legjobban érzed magad a szomszédokkal, barátokkal! Nem tudhatsz előre semmit, tehát félj! És a sok óvatos félelem eredménye lehet talán, hogy megmenekülsz! Csütörtök (Nagycsütörtök) este mondta Csomós professzor, a Honvéd kórház főorvosa a mellbevágó hírt: oké, hogy van végre elegendő lélegeztetőgép! De aki rákerül, és két-három hét szükséges a gyógyításához, annak a fele nem éli túl a gyógyítást!!! Értitek? Az Ötven százalék meghal! Aki túléli, az meg olyan rehabilitáción megy keresztül, amely 6-8 hétig tart, és az elején az izomgyengeség miatt keze lába nem tud mozogni! Egy esélyünk marad! Ne fertőződjünk meg, ne kerüljünk kórházba, ne kerüljünk lélegeztető gépre! Akkor most tényleg hülyeségek a rendeletek?