Isten ments, hogy csak egy Tv műsor kritikájának tűnjön az írásom, mert ennyire nem lehet leegyszerűsíteni egy mindjobban felszínre kerülő társadalmi problémát. Ez pedig egyfelől az ország nemzeti egységének erősítése lenne, a másik oldalról az ország kettészakítottságának bizonygatása. Nagy a harc. Ahogy közeledik majd az új választás, valószínűleg ez a küzdelem csak fokozódni fog. A kormányoldal egyetlen egyszer sem említ megosztottságot, sőt hangsúlyozza, hogy mindig, mindenhol és mindenkor minden magyar egyenlő, és minden igyekezetük, tevékenységük arra irányul, hogy egyformán képviselje valamennyi magyar érdekeit.
A nehéz hazai örökség, és a nehéz nemzetközi helyzet körülményei sajnos nem adnak elég lehetőséget a pozitív eredmények felszínre kerülésére. Még mindig a „8 év” romeltakarítása, és az egész politikai, társadalmi berendezkedés újjáépítése folyik. Sok szokatlan és az eddigi gyakorlattól idegen lépést kell végrehajtanunk ahhoz, hogy érezzük is az igyekezet pozitív hatását. Ez bizony bőven ad támadási felületet az ellenzők, kishitűek, és a morális bomlasztók részére. Élnek is az alkalommal.
És itt jön képbe az ellenzéki oldal örökös igyekezete: az ország kétfelé szakadásának állandó hangsúlyozása. A tudatos szakadékmélyítés. Nehogy az álláspontok közelítsenek egymáshoz, lépten nyomon bizonygatni kell, hogy amit a kormányoldal tesz, - az eleve rossz. A pillanatnyilag nehéznek tűnő rendelkezések ördögtől valók, és az országot a totális katasztrófa felé viszik. Ha netalántán mégis, néhány év múlva a mai nehézségek eltűrése árán is könnyebben, jobban tudunk létezni, - akkor majd hallgatnak, de a pozitívumokból akarva akaratlanul ők is részesednek majd. Attól nem félek, hogy nem találnak majd akkor is szidni, ellenezni valót, hiszen a lételemüket meg fogják tartani. Szerintem a világon nem létezik még egy ilyen ország: a választás után már az első naptól azon dolgozik az ellenzék, hogy minden módon szapulja a hatalmon lévők minden rezdülését.
Máshol? Megy a harc a választásokig, - aztán ellenzék és kormányoldal egyaránt az ország érdekeit szem előtt tartva – együttműködik. A normálisabb helyeken. Nálunk már az első perctől égetni kell minden módon a másikat, hiszen csak úgy tudunk nyerni a következő választáson, ha négy évig pocskondiázzuk a győztest.
Itt jön az árokásás: minden áron kell, hogy legyen két oldal, mi vagyunk az egyik, a jó, és velünk szemben a másik oldal, a rossz. Legyen bal és jobboldal, szegények és gazdagok, magyarok és nemzetiségiek, - és még ki tudja hány módon tudnák szétválasztani az embereket. (Vallásról még nem is szóltam…) Kell egy ellenség akit szidni lehet, - hát mi csinálunk magunknak. Ehhez minden fegyvert bevetünk. A legalkalmasabb a több fórumon megszólaló média. Mindenkihez eljut, hatásos, mert most csak minket mutatnak ugye, és nincs ott a másik fél, hogy cáfoljon. Majd esetleg egy más alkalommal, más csatornán. De az már mindig csak védekezésnek, magyarázkodásnak tűnik, és lépéshátrányban van.
Ide kapcsolódik a cikkem elején említett, egy TV műsorra való utalásom. Az ellenzék megosztó, véleménybefolyásoló, protestáló főműsora, a Heti Hetes. A nyári szünet után újra jelentkeztek. Kíváncsian leültem a TV elé és megnéztem. Kár volt. Semmit sem változtak. Újra fröcsögött az Orbánozás, és mindenbe belekötöttek, amibe csak lehet manapság. IMF, regisztráció – még semmi nincs kész, még nem véglegesedett, de ők már ítélkeznek, gúnyolódnak. Egyvalami hiányzik, ami legjobban kéne: a poén. Váncsa, Farkasházy – gesztikulálnak, szemet forgatnak, rettenetesen igyekeznek nevetségessé tenni a kétharmados többség által választott kormány minden lépését, - egy mosolyt nem tudtak kicsalni belőlem.
Egyszer, még az előző Orbán kormányzás alatt egy riporter megkérdezte Farkasházyt: Mondja, miért mindig az Orbánt szidják? - Mert ki hallott már kormánypárti kabaréról? A pesti kabarét mindig az ellenzék szülte – volt a válasz. Igen, de jött a 8 éves Gyurcsány éra. A Heti Hetes ezalatt is Orbánt és a Fideszt gúnyolta. Gratulálok Teddy! Maga feltalálta a kormánypárti kabarét!
És a műsor… Eleve a Jáksó által felolvasott, gondosan válogatott „kommentálni való” hírek kizárólag az ő álláspontjuk szerinti véleményalkotást dobják fel, és szolgálják : iszonyatosan kilóg a lóláb. Mi lenne, ha lenne a szereplők között legalább egy ellenpont? De nincs. Ellenfél nélkül, egy kapura sokkal könnyebb focizni. Nem igaz?
Bajor néha felriad és raccsolva utánozza Farkasházyt, Gálvölgyi elszórakozgat saját poénjain. Hajdú Steve keresi a poénokat, de nemigen veszik be a csapatba, hogy jön ide igazság szerint egy hortobágyi gyerek? Hajós ravaszabb, a maga liberális módján lavírozik, - mit lehet tudni mi lesz még itt? Ez a műsor talán nem is az egész országnak szól, csak saját híveiknek, hogy jót lehessen röhögni a jobboldal kigúnyolásán. Szánalmas. Az egész, úgy ahogy van. Egy leplezetlen politikai (negatív) hangulatkeltés. Legalább is szerintem. És félreértés ne essék, senkit nem akarok befolyásolni. Csak elmondtam a véleményemet. Mert azt szabad – ugye? Akinek ez a műsor tetszik, az nézze. Szíve joga.
Boldog lehet a baloldal, hogy ilyen kitartó, hű, odaadó katonái vannak, akik még platformot is kapnak hetente. Jobban és szorgalmasabban ásnak (alá) mint a vakondok.
Ez kell a magyarnak. Ne hagyjunk ki egy percet sem, tartsuk melegen az ellentéteket, nehogy véletlenül egyszer mindannyian egy felé toljuk a szekeret. Mi lenne nélkülünk magyarokkal széthúzás, vita, ellenségeskedés nélkül? Az ominózus Heti Hetes által a kormányoldalra van tolva az árokásás. Ők meg egyre nagyon humorosan (?) csak mélyítik. Mi lenne, ha egyszer – véletlenül – az „árok” betemetésére áldoznának egy sovány kis poént?
Brrr! Még rágondolni sem merek!
2012.